A lángosról mindig azt hittem, hogy valami rendkívüli gyakorlatot, ügyességet igénylő művelet, így ki sem néztem magamból, hogy nekem ez sikerülne. Az élesztős dolgokkal egyébként is nehezen barátkoztam meg, minél nagyobb feneket kerítettem a dolgoknak, annál kevésbé sikeredtek. Nem úgy, mint anyukám, aki már szinte behunyt szemmel, saccra teszi a dolgát, és mindig kiváló a végeredmény...
Azóta már megembereltem magam, és kiderült, az egész nem is akkora nagy fakszni, és időnként nekiállok a lángos-gyártásnak.
Azért is, mert az egyik kedvencünk, és azért is, mert valahányszor a lángos jut az eszembe, mindig a régi szép időkkel párosulnak az emlékképek.
Annyira régiek, hogy visszanyúlnak 1973-ig, amikor is érettségi előtt álltunk. Gyönyörű szép napsütéses időben kijártunk a Sugovica partjára Gigi barátnőmmel, és a lépcsők meleg kövein ücsörögve igyekeztünk behozni a behozhatatlant, egyik kezünkben tételekkel, másikban 2 forintos lángossal. Akkor, ott, a lángos volt az egyetlen dolog, amely vigasztalást és lelkierőt nyújtott számunkra abban a rettenetesen igazságtan világban, ahol még az érettségit is elvárták tőlünk, szegény zsenge diákoktól.
Persze az érettségiről is kiderült, hogy az sem volt akkora nagy művészet, mint ahogy most a lángos-sütés sem az.
Ez az egész dolog amiatt is eszembe jut mindig ilyentájt, mert a Giginek is, nekem is erre az időszakra esik a születésnapunk, és ahogy múlnak az évek, az ember lánya visszaszámlál.
(És magában elszörnyed….). De legalább az emlékekre jó visszagondolni!
Drága Gigi barátnőm! Isten éltessen nagyon sokáig! Ha most kívánhatok valamit, legyen az, hogy érjük meg jó egészségben a totál nyanyus-korszakunkat, és a 100. szülinapunk alkalmából csapjunk majd egy lángos-partit a szokott helyen!
Íme, a tönkölylángos receptje:
Hozzávalók:
50 dkg tönkölyliszt (nálam fehér)
2.5 dkg élesztő (vagy 1 csomag porélesztő)
2 tojás
1 kávéskanál só
Elkészítés:
Az összes adalékot a robotgép spiráljával kidolgozzuk, a folyadék körülbelüli mennyiség, arányítsuk úgy, hogy a tészta legyen lágy. Hagyjuk keleszteni langyos helyen a duplájára.
Megjegyezném, hogy ezt a tésztát hűtőben is keleszthetjük másnapig, egy nagyobb, zárt, kiolajozott kelesztő tálban (vagy műanyag zacskóban), több napig tarható, bármikor elővehető, és annyit használunk belőle, amennyire pillanatnyilag szükségünk van.
Azt az apróságot is megemlítem, hogy amikor én bedagasztottam, elkezdtem takarítani, és kerek 3 órára ottfelejtettem a tésztát, pedig szegénynek 30-40 perc is elég lenne egyébként, ha szobahőmérsékleten kelesztjük.
A megkelt tésztát gyengéden kissé átdagasztjuk, olajos kézzel ököl nagyságú darabokat tépünk, és középről kiindulva, a széle felé meghúzgáljuk.
Kicsit hagyjuk még így pihentetve észhez térni a kis lepényeket.
Bőséges mennyiségű olajat forrósítunk, és a darabokat most már szép kerekre (vagy amilyenre sikerül) húzgáljuk, és a lángosokat pirosra sütjük mindkét oldalukon.
Az olaj ne legyen túlzottan felhevítve, mert kívül megpirul ugyan a tészta, de belül sületlen maradhat, ha pedig nem elég forró, megszívja magát nagyon zsiradékkal.
Papírtörlőre szedjük ki, hogy az olajat leitassuk.
10 darab lesz belőle.
A terítőről annyit, hogy a Gigi hímezte nekem ajándékba gondos kezeivel. Ebben az életemben nem valószínű, hogy a kézimunka hasonló ajándékkal lesz viszonozva, legalábbis nem általam kivitelezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése