2013. augusztus 9., péntek

Befőzés, tartósítás hozzáadott tartósítószer nélkül





Az üvegek lekötéséhez valódi celofán papírt használjunk.
A celofánt cellulózból (szerves növényi anyag) gyártják, hártyavékonyságú lap, amely a víztől megpuhul.

Az előzőleg méretre szabott celofán egyik oldalát felforralt, meleg vízzel megnedvesítve az üvegre borítjuk, száraz tetejét megszórjuk egy késhegynyi tartósítószerrel.
A másik celofánt szintén megvizezve úgy tesszük rá, hogy a száraz rész lefelé, a vizes felület felfelé nézzen.
Ezzel a módszerrel nem kerül tartósítószer a lekvárba, befőttbe, gyümölcslébe, stb., és nem érintkezik vele közvetlenül, mégis elkerülhetjük azt, hogy a penészgombák életre keljenek.

Két gumigyűrűvel szorítjuk le az üvegek száját. (Én csavaros tetővel lezárom gumi helyett).
Száraz dunsztba tesszük: az üvegeket papírba csomagoljuk, és meleg takarók, párnák közé helyezve, 1-2 napon át melegen tartjuk, dunsztoljuk.

Amennyiben meg tudjuk oldani, lehetőleg kisebb üvegeket használjunk, vagy legalábbis olyanokat, melyek tartalmát a felbontást követően viszonylag rövidebb időn belül el tudjuk fogyasztani.
Felbontás után hűtőszekrényben hosszú ideig nem tárolhatóak a tartósítószer nélkül eltett zöldségfélék, gyümölcsök. (kb. 1-2 hét).

A módszert Bokor Katalin természetgyógyász „Befőzés cukor nélkül?” című könyvében (kiadva 1997-ben) olvastam, azóta használom, és mindig nagyszerűen beválik, semmi nem romlik meg.

Úgy gondolom, sokan nem ismerik ezt az eljárást.
Legfőképpen azért feltételezem ezt, mert lassan felnő egy generáció úgy, hogy meg vannak győződve arról, hogy dzsemfix és egyéb társai nélkül nincs élet, és csak ezekkel főzhető pl. lekvár.
Elhiszem, hogy megvannak a kényelmi szempontjai ezeknek a gyors befőző szereknek, de ha választhatok, inkább ott állok és kavargatom, míg valóban olyan lekvár nem lesz belőle, amit lekvárnak nevezünk a hagyományos értelemben.
Azt a fajta zselésített állagot, amit ezekkel a készítményekkel érünk el, bármelyik gyári készítmény is vissza tudja adni, és akkor nem beszélhetünk teljesen vegyszermentes változatról (szerintem).

Ezt a módszert használhatjuk minden olyan készítménynél, ahol tartósítószert használnánk. Befőttek, lekvárok, ivólevek, zöldségek, stb.
Ha így tartósítunk, mellőzhetjük a cukrot (helyette lehet mézet vagy más egészséges édesítőszert használni minimális mennyiségben), az ecetet, a mustárt, a sót, és nem beszélve a többi mesterséges tartósítószerről, amelyekkel csak ártunk magunknak.


Befőtteket kis mértékű édesítéssel így tehetünk el mézzel:


Egy 6-8 literes fazekat jó félig töltünk vízzel, 30-50 dkg mézzel felforraljuk.
A tisztított gyümölcsöt beletesszük, amikor ismét felforr, párszor megkavarjuk, és amikor kezd puhulni, üvegekbe szedjük, és az ismertetett módszerrel lezárjuk.
Ha nem elég édes, fogyasztáskor utólag lehet mézzel édesíteni ízlés szerint, ezt a lekvárnál is megtehetjük.
Száraz dunsztban hűl ki.