2014. június 9., hétfő

Dió lekvár (Zöld dió lekvár)



Hozzávalók:

1 kg zöld dió
50 dkg cukor
2-3 db egész fahéj
10 db szegfűszeg
2 db közepes alma
2 db citrom leve és reszelt héja (narancs is jó hozzá)
2 teáskanálnyi vanília aroma

Elkészítése:

A lekvárt júniusban célszerű készíteni, amikor még átszúrható, puha a zöld dió belső héja, még nem csontosodik. Időt kell szánni rá, mert az előkészületek legkevesebb 12 napot vesznek igénybe.


Az alaposan megmosott diószemeket megszurkáljuk vagy bevagdossuk, bő szájú, nagyobb üvegbe tesszük, és annyi vizet öntünk rá, hogy bőven ellepje. 
A vizet minden nap leöntjük róla 12 napon keresztül, és friss vízzel ismét felöntjük.
A dió színe közben megváltozik, először megsárgul, megfakul, majd megfeketedik, ez természetes velejárója. Az áztatás során kiázik a dióból a keserű íz.

Az áztatási idő, azaz a 12 nap elteltével tiszta vízben feltesszük főzni a diót, míg megpuhul.
 Ebbe a vízbe tettem a fahéjat (főzés után kidobandó), és teatojásban került bele a szegfűszeg, így könnyebb volt utólag eltávolítani (bár az eredeti recept ezt nem így írja).

Nálam egy órát főtt, mert közben mással is el voltam foglalva, de más leírások szerint kb. fél óra elég a főzéshez.

Miután a dió megpuhult, a vizet leszűrjük róla.
A diót botmixerrel pépesítjük, majd belekeverjük a citromlevet, a reszelt citromhéjat, és a vaníliát.
Közben a vízzel és a cukorral szirupot főzünk. A főzés vége felé a tisztított, feldarabolt almát beledobjuk, és az alma teljes puhulásáig főzzük még.
Ekkor az almát mixerrel pürésítjük a cukros lében, az egészet hozzáöntjük a diópéphez, és tovább főzzük, gyakrabban kevergetve. Ha szükséges, még pépesítünk rajta a mixerrel.

Addig főzzük, míg sűrű, egynemű masszát nem kapunk, kb. fél óra.



Üvegekbe töltjük, dupla celofánnal lezárjuk őket, a celofánrétegek közé tesszük a tartósítószert, és 24 órára száraz dunsztba tesszük.
A tartósítás módja részletesen ITT található.

 Finom íze lett, frissen elkészítve van egy kis kesernyés mellékíze, gondolom, miután összeérnek az állás során az ízek, akkor ez is változni fog,- remélem legalábbis.
Sosem ettem még diólekvárt, így azt sem tudom, van-e kesernyés aromája, vagy tényleg eltűnik teljesen ez a jellegzetes dió-íz a 12 nap alatt.
Ha meg eltűnik, akkor honnan tudjuk, hogy diólekvárt eszünk? :-)
 
Nekem nem volt időm 12 napig áztatni, csak hatot, mert elutaztam.
A diót ajándékba kaptuk, egy részéből diópálinka készült, a maradékot sajnáltam kidobni, megkockáztattam, hátha így is jó lesz a lekvár.

 A receptet ITT és ITT  találtam, ezek alapján készült el a saját változat. 

  Találtam még egy régi, 100 éves receptet Kaldeneker oldalán, az érdekesség kedvéért ezt is  közlöm:

 
„Hozzávalók: 1 kg zöld dió, 3 db fahéj, 10-12 db szegfűszeg, 1 kg cukor.
A diót megszurkáljuk 2-3-helyen villával, utána berakjuk egy nagy befőttes üvegbe, és vízzel leöntjük.
9 napig áztatjuk, minden nap tiszta vizet teszünk rá, majd megfőzzük félpuhára és leszűrjük. Ismét megszurkáljuk fahéjjal és szegfűszeggel. 1:1 arányú szirupot készítünk, egy liter vízhez egy liter cukrot keverünk és felforraljuk. A diót szűrőbe tesszük, beledobjuk a forró szirupba, kétszer tottyanjon, majd sziruppal együtt eltesszük 2 nap pihenni.
3. nap megint tottyantunk rajta, ismét két napot pihentetni kell, majd megint tottyantunk rajta egyet. Üvegbe rakjuk és sziruppal leöntjük. Semmi tartósítószer nem kell rá és dunsztolni sem kell. Mennyei finomságú.”


Ezt a szirupfőzéses módszert kicsit macerásnak tartottam. Így utólag, ha most csinálnám, módosítanék a főzésen, így: a pépesített, ízesített, almával elkevert puhára főzött diót a cukor hozzáadásával addig főzném, míg lekvár sűrűséget nem kapok. A vizet hozzá sem adnám.
Az edény alá lángelosztó kerül, nem ég oda, időnként kavarok rajta, közben mást csinálok, és egyszer csak kész a lekvár. Nekem ez a legegyszerűbb, minden lekvárt így főzök.
(Lekvár főzéshez semmilyen gyári, gyorsított eljárású befőző terméket nem használok.) 

Megjegyzés: a lekvár, mint ahogy a képen is látjuk, szinte fekete lesz. 
A fazék is, amiben főzzük.
Próbáltam környezet-tudatosan suvickolni ecettel, nem sok sikerrel. Végül a hideg zsíroldó sitty-sutty egy-két szóból megoldotta a problémát, gyönyörűen rendbe tudtam szedni a fehér zománcozású fazekamat.



2014. június 8., vasárnap

Céklás-almás csokis süti





Hozzávalók:

20 dkg vaj
20 dkg étcsokoládé
5 tojás
18 dkg cukor
18 dkg liszt (gluténmentesen: rizsliszt)
1 evőkanálnyi keserű kakaópor
1 teáskanálnyi szódabikarbóna
¼ teáskanálnyi sütőpor
1 csipetnyi só
1 mokkáskanálnyi őrölt fahéj
2 db kisebb nyers cékla reszelve
1 db kisebb alma reszelve (az alma és a cékla mennyisége összesen 30 dkg legyen)
2-3 evőkanálnyi narancslekvár

Elkészítés:

A vajat felolvasztjuk a csokoládéval gőz fölött, egyneműre keverjük, majd hagyjuk kicsit hűlni.

A cukrot habosra keverjük a tojásokkal, hozzáadjuk az előzőleg egymással elkevert száraz alapanyagokat, a lisztet, kakaóport, sót, szódabikarbónát, sütőport, fahéjat, és végül a vajas csokoládét. Végül adjuk hozzá a reszelt céklát az almával és a narancslekvárt.

A masszát egy sütőpapírral bélelt, vagy kikent, lisztezett tortaformába (26 cm), vagy egy közepes méretű (kb. 20x30 cm) tepsibe simítjuk.

Előmelegített, 180 °C-os sütőben sütjük ki kb. 40 perc alatt. Tűpróbával ellenőrizhetjük a sütés vége felé!

Langyosra hűlve már szeletelhető is.
Nagyon finom, kissé szaftos piskóta-jellegű tésztát kapunk, inkább a csokis íz dominál egy kis pikáns narancs-ízzel, a céklát és az almát senki meg nem mondja, hogy benne van. Jót tett neki a házi narancslekvár, amiben benne van a narancs héja apróbb darabokra vagdalva.
Tortalapnak is kiváló, és önmagában is fogyasztható!

A receptet eredetileg Viki oldalán láttam, némileg módosítottam.




2014. június 6., péntek

Dió pálinka készítése (Zöld dió pálinka)





Régi családi recept szerint. 
A recept elkészítése most aktuális!

Hozzávalók:

30 db zöld dió negyedelt darabokra összevágva
2 db egész fahéj
30 db szegfűszeg
35 dkg cukor (+ 5 dkg, esetleges utóízesítésre)
50 dkg narancs hámozott héja apróra összevágva (a fehér részt gondosan vágjuk le!)
4 liter jó minőségű törkölypálinka
2 db 5 literes befőttes üveg (csavaros tetejű)




Elkészítése:

A diót június eleje, közepe táján (június 24 előtt, Szent Iván napig,) ajánlatos szedni, amikor még nem csontosodott a héja. Ilyenkor egy hústűvel könnyedén átszúrható. Szép, egészséges szemeket válasszunk, alaposan mossuk meg őket váltott vízben, majd daraboljuk fel negyedelve.
Gumikesztyűt érdemes használni, mert nagyon fog a dió leve!

A felaprított diót és az alapanyagokat elfelezzük, az üvegekbe töltjük, és jól elkeverjük.  

 A pálinka megbízható helyről származzon, jó minőségű legyen, kb. 50°-os!


Az üvegek kb. félig lesznek tele. Mivel naponta fel kell rázni őket, ahhoz kell a hely.

A lezárt üvegeket 16 napra kitesszük a napra (úgy, mint amikor kovászolt uborkát készítünk), olyan helyre, ahol szinte folyamatosan éri a napfény. Naponta többször fel kell rázni az üvegek tartalmát. Rövid időn belül a színe teljesen besötétedik.
Néhány nap múlva megkóstoljuk, és ízlés szerint még adhatunk hozzá 5 dkg cukrot. Az édesítéssel ne essünk túlzásba, az íze alapvetően enyhén kesernyés, nem az a cél, hogy ezt az ízt elnyomjuk!

16 nap elteltével leszűrjük, üvegekbe töltjük. Azonnal fogyasztható, de minél tovább áll, annál finomabbra érik.
A leszűrt pálinka sötétbarna színű, kellemes dió illatú, finom aromájú.


Vigyázat! Nagyon itatja magát, az édeskés íze ne tévesszen meg senkit sem, az alkoholtartalma és ereje továbbra is a törkölyével marad azonos!!!

Nagy előszeretettel szoktam időnként  idézni Zilahy Ágnest, miszerint: „gyomor fájdalom ellen igen hathatós gyógyszer”!
Ő ezt már megmondta 1892-ben, a „Valódi Magyar Szakácskönyv” című kiadványa szerint, hihetünk neki. 
Íme az ő receptje:

Dió pálinka.

„Egy 3 literes bőszáju üvegbe tegyünk karikára vágott 20 gyenge zöld diót, 20 szem szegfüszeget, két darab fahéjat és fél kiló czukrot. Ezeket kevés vizzel felfőzve, öntsük az üvegbe és töltsük tele az üveget seprő, vagy törkölypálinkával. Az üvegeket időnként rázzuk fel. Pár hét alatt össze érik; gyomor fájdalom ellen igen hathatós gyógyszer!”

 A dió és a zöld dió méltatását megtaláljuk Orosz Péter: Dióskönyv c. munkájában, sok egyéb más dióval kapcsolatos okossággal együtt, receptekkel bővítve. 
Érdemes olvasgatni, nagyszerű, alapos gyűjtemény, csak ajánlani tudom!