Narancsdzsem/narancslekvár

Hozzávalók :

2 kg vastag héjú narancs

1 db nagyobb vastag héjú citrom

1.2 kg cukor ,- ízlés szerint, ha kifejezetten édes a narancs, akkor kevesebb is elég

Ízesítés:  8-10 szem szegfűszeg

Továbbá:

hagyományos celofán papír (nem műanyag befőző fólia!)

nátrium- benzoát (nem kerül bele a lekvárba!)

Elkészítése:

A narancsot alaposan megsikáljuk (vagy kezeletlen héjú gyümölcsöt használunk, persze azt is megsikálva). A héját vékonyan levágjuk, vékony szeletekre vagdossuk. 

A héja alatti fehér részt gondosan lehántjuk, a narancsszeleteket nagyobb darabokra felvagdossuk, a magokat kiszedegetjük.

1 citromot szintén ugyanígy előkészítünk, a naranccsal elkeverjük, hozzáadjuk a cukrot, a szegfűszeget, és időnként megkevergetve lassú tűzön addig forraljuk/főzzük, míg habja el nem fő, és jól besűrűsödik.

Amikor kezd besűrűsödni és elfőni a leve, akkor már állandó kavarást igényel, hogy le ne égjen.

Ha elérte a kellő sűrűséget, kistányérra csepegtetünk belőle, és ha könnyen és gyorsan kocsonyásodik, akkor készen van. A szegfűszeget kihalásszuk belőle.

A kész lekvárt tisztára mosott, előzőleg kiforrázott (vagy más módon csírátlanított) üvegekbe töltjük, két réteg celofánnal lekötjük úgy, a rétegek közé kerül a tartósítószer. A celofánrétegeket külön-külön gumigyűrűvel leszorítjuk. Tetejére kerül még az üveg csavaros teteje. Részletesen ITT megtalálható ennek a módja.

Szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.

Ilyenkor télen érdemes elkészíteni, amikor jó minőségű, finom, vastag héjú narancshoz lehet jutni.

A gyümölcsök hámozása könnyebb zöldséghámozóval, de ha késsel csináljuk, akkor nagyon finom darabokban marad meg a héja a főzés során. 

Ha turmixoljuk a sűrítményt, akkor lekvár-jellegű lesz, ha arra törekszünk, hogy rusztikusabb legyen, maradjanak benne gyümölcsdarabkák, akkor dzsem lesz belőle. 

A felső képen egy tavalyi, 1 éves készítmény van, már jól összeért az íze és állaga, kifejezetten sűrű lett ennyi idő alatt, a színén is látszik, hogy érettebb.

Az alsó kép ugyan már elég régen készült, de a frissen elkészült lekvárt látni rajta.

 

Narancsos almalekvár

Hozzávalók :

3 kg tisztított alma

1 db citrom

3 db nagyobb narancs

1.2 kg cukor ,- ízlés szerint attól függően, mennyire édes vagy fanyar almából készül

citrom, és narancshéj, ha lehet, kezeletlen

Továbbá:

hagyományos celofán papír (nem műanyag befőző fólia!)

nátrium- benzoát (nem kerül bele a lekvárba!)

Elkészítése:

Az almát meghámozzuk, kimagozzuk, a citrom levével megöntözzük, hogy ne barnuljon. Hozzáadjuk a tisztított, feldarabolt narancshúst, és az alaposan megsikált citrom és egy narancs vékonyra szelt, apróra vagdalt héját, ügyelve arra, hogy a héj alatti fehér rész ne kerüljön bele.Zöldséghámozóval a legkönnyebb elvégezni, de finomabb, ha késsel kicsit testesebbre vagdaljuk.

Lehetőleg egy vastag falú, magasabb, széles aljú, ép zománcozású edénybe tesszük az anyagokat, és addig főzzük, míg el nem fő a habja.

Az elején nem kell állandóan kevergetni, amikor már kezd elfőni a leve, és eltűnik lassan a habja, akkor már állandó kavarást igényel.

Kicsit át is lehet bot turmix segítségével turmixolni, hogy a nagyobb darabokat összezúzzuk.

Akkor jó a lekvár állaga, amikor teljesen besűrűsödik, kis bugyogó kráterek lesznek benne, amelyek már akár ki is fröcsöghetnek, ezért vigyázzunk, ne szerezzünk égési sérüléseket!

A kész lekvárt tisztára mosott, előzőleg kiforrázott (vagy más módon csírátlanított) üvegekbe töltjük.

Tartósítása:

Az üvegek lekötéséhez valódi celofán papírt használjunk.

A celofánt cellulózból (szerves növényi anyag) gyártják, hártyavékonyságú lap, amely a víztől megpuhul.

Az előzőleg méretre szabott celofán egyik oldalát felforralt forró vízzel megnedvesítve az üvegre borítjuk, száraz tetejét megszórjuk tartósítószerrel.

A másik celofánt szintén megvizezve úgy tesszük rá, hogy a száraz rész lefelé, a vizes felület felfelé nézzen.

Két gumigyűrűvel leszorítjuk. (Én csavaros tetővel is lezárom, ha van az üveghez).

Száraz dunsztban hagyjuk teljesen kihűlni.

Ezzel a módszerrel nem kerül tartósítószer a lekvárba, és nem érintkezik vele közvetlenül, mégis elkerülhetjük azt, hogy a penészgombák életre keljenek.

A képen még nyári almából készült, de ilyenkor télen is készítek.Finomabb a narancs, és elég sok téli almánk van, így próbálom hasznosítani, mielőtt megromlana.

Dió lekvár (Zöld dió lekvár)

Hozzávalók:

1 kg zöld dió

50 dkg cukor

2-3 db egész fahéj

10 db szegfűszeg

2 db közepes alma

2 db citrom leve és reszelt héja (narancs is jó hozzá)

2 teáskanálnyi vanília aroma

Elkészítése:

A lekvárt júniusban célszerű készíteni, amikor még átszúrható, puha a zöld dió belső héja, még nem csontosodik. Időt kell szánni rá, mert az előkészületek legkevesebb 12 napot vesznek igénybe.

Az alaposan megmosott diószemeket megszurkáljuk vagy bevagdossuk, bő szájú, nagyobb üvegbe tesszük, és annyi vizet öntünk rá, hogy bőven ellepje. 

A vizet minden nap leöntjük róla 12 napon keresztül, és friss vízzel ismét felöntjük.

A dió színe közben megváltozik, először megsárgul, megfakul, majd megfeketedik, ez természetes velejárója. Az áztatás során kiázik a dióból a keserű íz.

Az áztatási idő, azaz a 12 nap elteltével tiszta vízben feltesszük főzni a diót, míg megpuhul.

 Ebbe a vízbe tettem a fahéjat (főzés után kidobandó), és teatojásban került bele a szegfűszeg, így könnyebb volt utólag eltávolítani (bár az eredeti recept ezt nem így írja).

Nálam egy órát főtt, mert közben mással is el voltam foglalva, de más leírások szerint kb. fél óra elég a főzéshez.

Miután a dió megpuhult, a vizet leszűrjük róla.

A diót botmixerrel pépesítjük, majd belekeverjük a citromlevet, a reszelt citromhéjat, és a vaníliát.

Közben a vízzel és a cukorral szirupot főzünk. A főzés vége felé a tisztított, feldarabolt almát beledobjuk, és az alma teljes puhulásáig főzzük még.

Ekkor az almát mixerrel pürésítjük a cukros lében, az egészet hozzáöntjük a diópéphez, és tovább főzzük, gyakrabban kevergetve. Ha szükséges, még pépesítünk rajta a mixerrel.

Addig főzzük, míg sűrű, egynemű masszát nem kapunk, kb. fél óra.

Üvegekbe töltjük, dupla celofánnal lezárjuk őket, a celofánrétegek közé tesszük a tartósítószert, és 24 órára száraz dunsztba tesszük.

A tartósítás módja részletesen ITT található.

 Finom íze lett, frissen elkészítve van egy kis kesernyés mellékíze, gondolom, miután összeérnek az állás során az ízek, akkor ez is változni fog,- remélem legalábbis.

Sosem ettem még diólekvárt, így azt sem tudom, van-e kesernyés aromája, vagy tényleg eltűnik teljesen ez a jellegzetes dió-íz a 12 nap alatt.

Ha meg eltűnik, akkor honnan tudjuk, hogy diólekvárt eszünk? :-)

 

Nekem nem volt időm 12 napig áztatni, csak hatot, mert elutaztam.

A diót ajándékba kaptuk, egy részéből diópálinka készült, a maradékot sajnáltam kidobni, megkockáztattam, hátha így is jó lesz a lekvár.

 A receptet ITT és ITT  találtam, ezek alapján készült el a saját változat. 

  Találtam még egy régi, 100 éves receptet Kaldeneker oldalán, az érdekesség kedvéért ezt is  közlöm:

 

„Hozzávalók: 1 kg zöld dió, 3 db fahéj, 10-12 db szegfűszeg, 1 kg cukor.
A diót megszurkáljuk 2-3-helyen villával, utána berakjuk egy nagy befőttes üvegbe, és vízzel leöntjük.
9 napig áztatjuk, minden nap tiszta vizet teszünk rá, majd megfőzzük félpuhára és leszűrjük. Ismét megszurkáljuk fahéjjal és szegfűszeggel. 1:1 arányú szirupot készítünk, egy liter vízhez egy liter cukrot keverünk és felforraljuk. A diót szűrőbe tesszük, beledobjuk a forró szirupba, kétszer tottyanjon, majd sziruppal együtt eltesszük 2 nap pihenni.
3. nap megint tottyantunk rajta, ismét két napot pihentetni kell, majd megint tottyantunk rajta egyet. Üvegbe rakjuk és sziruppal leöntjük. Semmi tartósítószer nem kell rá és dunsztolni sem kell. Mennyei finomságú.”

Megjegyzés: a lekvár, mint ahogy a képen is látjuk, szinte fekete lesz. 
A fazék is, amiben főzzük.
Próbáltam környezet-tudatosan suvickolni ecettel, nem sok sikerrel. Végül a hideg zsíroldó sitty-sutty egy-két szóból megoldotta a problémát, gyönyörűen rendbe tudtam szedni a fehér zománcozású fazekamat.