A receptet hónapokkal ezelőtt kinéztem Éva blogján (
Eve&Apple), mivel gyerekkori kedvencem a szenjánoskenyérfa termésének őrleményével készült kelt kalács, amit anyukám készített. Mint kiderült utólag, csak miattunk gyerekek miatt készítette, ő nem nagyon ugrált utána...
Akkoriban (...alig kb. 45 éve), gyakran jártunk a valamikori Jugoszláviába a sombori rokonokhoz. Olyankor mindig vettek a szüleim őrölt és termés formájában is szentjánoskenyeret, ez volt a „rogač".
Az érett termést nagyon szerettük rágcsálni, főleg amikor jó húsos volt, rendkívül ízlett az édes íze. Nekünk ez külön csemegének számított.
A termés:
fotó
Azóta sem jutottam hozzá, nálunk sosem láttam a termést árulni sehol sem, viszont az őrlemény reformboltban kapható.
A süteményről nem készült kép, mert hamarább elfogyott, Évánál meg lehet nézni, milyen szép gusztusos. Én tönkölyliszttel készítettem, mert nálam általában minden
abból készül.
Hozzávalók:
4 tojás
2 dl nádcukor
2 dl olaj
2 dl tönköly fehér liszt
1 csomag sütőpor
1 dl tej
2 dl őrölt szentjánoskenyér (karobpor)
10 dkg mazsola
4-5 közepes alma reszelve
Tetejére csokimáz (vagy
karobmáz):
10 dkg csokoládé
8 dkg margarin
3-4 csepp olaj
Elkészítés:
Mixerrel keverjük habosra a tojások sárgáit a cukorral, adjuk hozzá az olajat, a tejet, a karobport, és a sütőporral elkevert lisztet.
Keverjük hozzá a mazsolát, a tojásfehérjék keményre vert habját, és végül a reszelt almát.
Simítsuk a tésztát kivajazott, lisztezett, közepes méretű tepsibe, és közepes lángon süssük kb. 40 percig.
Tűpróbával ellenőrizzük!
A mázhoz olvasszuk fel a margarint, hagyjuk kissé forrni. Vegyük le a tűzről, keverjük el benne a kis kockákra darabolt csokoládét és a pár csepp olajat.
Terítsük el a sütemény tetején a mázat.
A
Wikipédián a következőket tudhatjuk meg a szentjánoskenyérről:
A mediterrán térségben élő, nagy termetű fa a 20 m-es magasságot is elérheti. Összetett (párosan karéjos) levelei 6-10 kemény tapintású levélkéből állnak. Sziromtalan virágai kicsik, vöröses színűek, közvetlenül az ágakon nőnek. Sötétbarna, mintegy 20 cm hosszú hüvelytermése, a szentjánoskenyér 8-12 magot zár magába, amelyek a termésfal húsos részébe ágyazódnak.
A szentjánoskenyeret az élelmiszeriparban, állatok takarmányaként, kozmetikában és papírgyártásban egyaránt felhasználják. Héjának őrleményéből erjesztett italokat, kávépótszert készítenek. Igen pontos súlyú magvaival egykor gyémántot és aranyat is mértek (1 mag ~ 1 karát).
A magok endospermiumából nyert szentjánoskenyér-liszt E410 néven ételsűrítő-anyag, tejtermékek és péksütemények stabilizátora. Gyermekek és felnőttek egyaránt fogyaszthatják önmagában vagy gyógykészítmények egyik elemeként. Gyógyhatású készítményként hasmenéses betegségek, gyomorgyulladás ellen ajánlott.
A dietétikában a szentjánoskenyér-liszt kipréselt sűrű levét súlycsökkentő étrendekben – a napraforgó-fehérjével és a rizskeményítővel együtt – étrendkiegészítőként alkalmazzák. A csecsemőknek és a terhes nőknek az ismétlődő hányás csökkentésére adják.
A szentjánoskenyér termésfalában mintegy 30% szacharóz, pektin, cseranyagok, és a sajátos ízt adó izovajsav található. A magvak galaktomannán nyálkaanyagokat (karubint) tartalmaznak.
A szentjánoskenyérmagból készült liszt hasmenésgátló és védi a beleket az izgató anyagoktól. Nyálkaanyaga, a magbelső kipréselt leve sűrítő tulajdonságú és hányás ellen hatásos, nem emészthető, ugyanakkor csökkenti az éhségérzetet.
A szentjánoskenyérfa alapú készítményeknek mindezidáig semmilyen káros vagy mérgező hatása nem ismert. Túladagolás esetén azonban bélelzáródás következhet be.
Forrás:
Wikipédia
A természet füvészkertje. Reader's Digest.
Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001
