Az üvegek lekötéséhez
valódi celofán papírt használjunk.
A celofánt cellulózból
(szerves növényi anyag) gyártják, hártyavékonyságú lap, amely a víztől megpuhul.
Az előzőleg méretre
szabott celofán egyik oldalát felforralt, meleg vízzel megnedvesítve az üvegre
borítjuk, száraz tetejét megszórjuk egy késhegynyi tartósítószerrel.
A másik celofánt szintén
megvizezve úgy tesszük rá, hogy a száraz rész lefelé, a vizes felület felfelé
nézzen.
Ezzel a módszerrel nem
kerül tartósítószer a lekvárba, befőttbe, gyümölcslébe, stb., és nem érintkezik
vele közvetlenül, mégis elkerülhetjük azt, hogy a penészgombák életre keljenek.
Két gumigyűrűvel szorítjuk
le az üvegek száját. (Én csavaros tetővel lezárom gumi helyett).
Száraz dunsztba tesszük: az
üvegeket papírba
csomagoljuk, és meleg takarók, párnák közé helyezve, 1-2 napon át melegen
tartjuk, dunsztoljuk.
Amennyiben meg tudjuk
oldani, lehetőleg kisebb üvegeket használjunk, vagy legalábbis olyanokat,
melyek tartalmát a felbontást követően viszonylag rövidebb időn belül el tudjuk
fogyasztani.
Felbontás
után hűtőszekrényben hosszú ideig nem tárolhatóak a tartósítószer
nélkül eltett zöldségfélék, gyümölcsök. (kb. 1-2 hét).
A módszert Bokor Katalin természetgyógyász „Befőzés cukor nélkül?” című könyvében (kiadva 1997-ben)
olvastam, azóta használom, és mindig nagyszerűen beválik, semmi nem romlik meg.
Úgy gondolom, sokan nem
ismerik ezt az eljárást.
Legfőképpen azért
feltételezem ezt, mert lassan felnő egy generáció úgy, hogy meg vannak győződve
arról, hogy dzsemfix és egyéb társai nélkül nincs élet, és csak ezekkel főzhető pl. lekvár.
Elhiszem, hogy megvannak a
kényelmi szempontjai ezeknek a gyors befőző szereknek, de ha választhatok,
inkább ott állok és kavargatom, míg valóban olyan lekvár nem lesz belőle, amit
lekvárnak nevezünk a hagyományos értelemben.
Azt a fajta zselésített
állagot, amit ezekkel a készítményekkel érünk el, bármelyik gyári készítmény is
vissza tudja adni, és akkor nem beszélhetünk teljesen vegyszermentes
változatról (szerintem).
Ezt a módszert használhatjuk
minden olyan készítménynél, ahol tartósítószert használnánk. Befőttek, lekvárok,
ivólevek, zöldségek, stb.
Ha így tartósítunk,
mellőzhetjük a cukrot (helyette lehet mézet vagy más egészséges édesítőszert
használni minimális mennyiségben), az ecetet, a mustárt, a sót, és nem beszélve
a többi mesterséges tartósítószerről, amelyekkel csak ártunk magunknak.
Befőtteket kis mértékű édesítéssel így tehetünk el mézzel:
Egy 6-8 literes fazekat jó félig töltünk vízzel, 30-50 dkg mézzel felforraljuk.
A tisztított gyümölcsöt
beletesszük, amikor ismét felforr, párszor megkavarjuk, és amikor kezd puhulni,
üvegekbe szedjük, és az ismertetett módszerrel lezárjuk.
Ha nem elég édes,
fogyasztáskor utólag lehet mézzel édesíteni ízlés szerint, ezt a lekvárnál is
megtehetjük.
Száraz dunsztban hűl ki.